lelkészek érdemkeresztje (lat. Piis meritis): kereszt formájú kitüntetés tábori lelkészek számára. - 1801. XI. 23: alapította II. Ferenc cs. (ur. 1792-1806). Alapszabálya XII. 11: jelent meg. A ~ arany fokozatával olyan tábori lelkészeket kívántak jutalmazni, akik ütközetben v. az ellenség által közvetlenül veszélyeztetve szolgáltak. Az ezüst fokozatot olyanok kapták meg, akik közvetlenül részt vettek az ellenség elleni cselekményekben (katonai egységeket vezettek, közreműködtek az azok körüli feladatokban). Az addig adományozott díszérmek tulajdonosai becserélhették azokat az új kitüntetésekre. - A ~ jelvénye: ún. passiókereszt, lóherelevél alakú végekkel. A függőleges alsó keresztszár valamivel hosszabb, mint a többi, a kereszt formája bemélyítve megjelenik mindkét oldalán. A ~nek kerek középmedaillonja van, aranyszegéllyel (arany fokozatnál ez fehér, az ezüstnél kék). Az ezüst fokozat középmedaillonja ezüst szegélyű. Mindkét fokozat az elő- és hátlapján a fokozat színe szerinti szöveg: PIIS MERITIS. A ~t eredetileg ún. áthúzós szalagon viselték, 1848 u. került sor a 3 világosvörös sávú, fehér háromszögletű szalag használatára. - 1911. V. 9: megváltoztatták a Statútumokat; az arany fokozat neve I. o., az ezüsté II. o. Ezután kivételesen békében is adományozták olyan tábori lelkészeknek, akik éveken át különös buzgalommal tevékenykedtek. Az ilyen érdemkereszteknek fehér szalagjuk volt. IV. Károly 1917: elrendelte, hogy azok, akik a háborúban adományozott változatot személyesen az ellenséggel szembeni hősiességükért kapták meg, a szalagon 2 keresztbetett arany kardot viseljenek. A ~ fokozatai: I. o. piros-fehér szalagon; II. o. piros-fehér szalagon; I. o. piros-fehér szalagon kardokkal; II. o. piros-fehér szalagon kardokkal; I. o. fehér szalagon; II. o. fehér szalagon. - A m. kir. honvédségnél (De Sgardelli Cézár adata alapján) 251 II. o. ~t adtak ki. P.A.

Rendjelek 1943:394. - Falkenstein 1972:131. - Meřčika 1974:160.